- Szó sem lehet róla! 

- Egyedbe se jusson! 

Szinte egyszerre hangzott el a két felkiáltás Doriantól és Andrétól, amikor az első önálló vadászat elmesélése után felvetette, hogy ezzel a fiúval még szívesen kapcsolódna máskor is és nem is lenne nehéz megoldania biztonságosan. 

Alaposan, minden részletet elmondott a lefogás technikájától a kapcsolódás közbeni legapróbb rezdülésekig és érzésekig. Tényleg mindent tudni akart, amit a két mestere mond az első vadászatáról. Magába akarta szívni az összes tudást, minél hamarabb. És tudni akart a hibákról is, ha esetleg voltak. Majdnem egy órán keresztül csak mesélt, minden apró részletről, ami eszébe jutott.

- Sokat tétováztál és ezt nem mindig tolerálja a helyzet. - foglalta össze a harapás előtti bizonytalankodását André, aztán Dorian folytatta.

- Ha ott volt a lehetőség, meg kell ragadni. Ne hidd, hogy nem tudom, miért tétováztál, mert én ennél is sokkal bizonytalanabb voltam. Nem volt olyan mázlim, mint Andrénak, hogy valaki mellettem aludjon és olyan sima ügy legyen az első saját vadászatom. 

- Neked hogy ment az első? - vágott közbe Márk. - Még mindig nem mesélted el!

- Rosszul. - nyögte ki Dorian. Nem volt se olyan, aki elmondja, hogy kéne csinálnom, se egy olyan lehetőségem, mint Andrénak. De előbb foglalkozzunk veled, aztán elmesélem én is oké? - Márk csalódottan bólintott.

- Szóval igen, valójában az is klassz dolog, hogy másodszorra megcsináltad. Nem mondtuk, de egymás között tippeltünk - itt Andréra nézett - és négyre tippeltünk.

- Négy mire? - kerekedett el Márk szeme.

- Négy majdnem-harapásra, mielőtt tényleg megteszed. 

- Huhh - nyögte ki Márk - de miért?

- Mert ez nagyon nehéz. Főleg az első néhány. Aztán persze megjön a rutin és legyőzöd a lelkiismeretfurdalást. De ahogy megismertünk, nem gondoltuk, hogy ilyen hamar legyőzöd és így megcsinálod. 

- Nem győztem le. - mondta maga elé bámulva Márk - Igazából rohadt szarul érzem magam miatta, mert... szóval Oliver egy jó srác. Nem akarnám bántani. És nem is - de itt André közbe vágott.

- Ez a lényeg! Hogy a második alkalmat ennek ellenére már kihasználtad. És hidd el, hogy ez fontos és jó dolog. És persze, jó srác, talán még azt is gondolod, hogy barátok vagytok, de ...

- Azok vagyunk! - torkolta le Márk. André kicsit mintha elmosolyodott volna, aztán megkeményedtek a vonásai. 

- Nem lehet a barátod. Legalábbis közeli nem! 

- De miért ne lehetne? - értetlenkedett a fiú. - Ha egyszer... - de megint nem tudta végig mondani, mert most a másik srác vágott közbe.

- Mert megharaptad és olyasmit csináltál vele, amit sosem tudhat meg. És egy ilyen titok nem fér bele egy sok-sok évig tartó közeli barátságba! Hidd el, hogy te sem tudnád ezt csinálni. Ezért nem választunk osztálytársakat, haverokat, barátokat! És ez a srác is ezért volt jó választás, mert nem osztálytársad, nem a barátod, de sokat tudsz róla és könnyen fel lehet mérni a kockázatokat. Nem lehet a kapcsolódás után egyszer csak a puszipajtásod! Ráadásul bármikor harccá és birkózássá fajulhat a támadásod, ha rosszul sikerül. És egy barátoddal nem leszel olyan határozott, és ha kell, erőszakos, ami a sikeres maráshoz kell. Mi van, ha küzdened kell vele?

- Márk fel volt háborodva, de közben érzett valami igazságot abban, amit hall. Csak elfogadni nem tudta. És ezután vetette fel, hogy az is eszébe jutott, hogy szívesen kapcsolódna máskor is az első prédájával. Aztán jött azonnal és szinte pont egyszerre a két dörgedelmes elutasítás.

- Na jó. - kezdte kicsit nyugodtabb hangon Dorian - Tisztázzunk valamit! Megvolt az első kapcsolódásod, ráadásul sokkal jobban és rutinosabban, mint azt bármelyikünk gondolta volna. Sőt, csak hogy tudd, nekünk mindkettőnknek sokkal nehezebben és rosszabbul ment nem csak az első, de az első néhány alkalom is. Szóval túlteljesítettél minden elvárást. De még a hatása alatt állsz és így gondolkozol. A veszélyérzetet és a hideg mérlegelést elnyomja benned az első saját élmény. És azt te is tudod... - itt kicsit elakadt, aztán folytatta - beszéltünk már róla, hogy a hideg gondolkodás is a hosszú élet egyik titka. - Itt abbahagyta és csak nézte a fiút, aki morcosan bámult csak maga elé.

- Hé! - szólalt meg André is - Mindannyian tudjuk, téged is beleértve, hogy Doriannak igaza van. Nagy, nagyon-nagyon nagy kockázatot vállalnál még egy kapcsolódással Oliverrel. Keveset fejlődnél már belőle, de két ilyen megmagyarázhatatlan eset, amikor elalszik nálad? Arról nem is beszélve, hogy te sem éreznéd magad ettől jobban. Sőt! Talán még szorosabbá válna a barátságotok, amitől még rosszabbul éreznéd magad a hazugságok miatt, amivel szembesítened kell. Ördögi kör, aminek katasztrófa a vége! Elkezdeni sem szabad! - Dorian Andréra pillantott, mintha el akarná hallgattatni, hogy Márk gondolkodhasson, vagy mondjon valamit. Egy perc is eltelt, mire a fiú megszólalt.

- Tudom. És valószínű, hogy igazatok van. Eddig mindig igazatok volt. De annyira jó volt vele... és olyan könnyen tudnék még alkalmat találni rá! Még úgy is, hogy mondjuk nálam alszik. Abban nem lenne kockázat!

- Azt te is érzed, ugye, hogy az, hogy annyira jó volt vele, nem indok. A következővel is az lesz. Ezt azért mondod, mert még nem tudsz hidegen gondolkodni a friss élmény miatt. Szóval felejtsük is el, hogy ezt indokként mondtad. Az, hogy könnyen tudnál még alkalmat találni rá... oké, ez lehet egy indok. És az is, hogy ha alvó állapotban marnád meg, az is egy jó és biztonságos dolog. De ellenérvként erősebb az, hogy a fejlődésedhez már keveset adna és a sráccal való barátságod pedig szépen lassan elindítana egy hazugságspirálban, aminek katasztrófa a vége. Ha másképp nem, úgy, hogy te magad rokkannál bele abba, hogy hazugságban éled a mindennapjaidat egy barátoddal, aki közel áll hozzád.

- Igen. - bólintott Márk - Ez tényleg nehéz lenne. Túlságosan megkedveltem ahhoz, hogy hazudozzak neki. 

- Helyes! - bólintott most Dorian - Az, hogy ezt belátod, az első lépés a jó döntéshez. Szóval most az a dolgod, hogy pár nap alatt lecsillapodsz. Tesztelgeted, hogy amit a tornásztól kaptál, azt tetten éred-e valahol. Könnyebben ráérzel valamilyen mozgásra, ügyesebbnek érzed magad valamiben, ilyesmi. Azért nagy csodákra ne számíts, mert nagyon apró lépésekben történnek ezek a dolgok. Aztán ha eleget játszottál ezekkel az érzésekkel és le is csillapodtál az első élményedből, akkor majd elkezdesz gondolkodni a következő jelölteden. De ne gondolkodj ilyesmin még úgy két-három hétig.

- És lehetőleg nem olyanon, akit aztán megkedvelsz. - tette hozzá André.

- Két-három hét? - kiáltott fel a fiú. 

- Legalább! - válaszolta ellentmondást nem tűrően André.

- Hacsak nem tűnik úgy, hogy még mindig nem tisztultál ki az első után. Mert akkor több. - folytatta Dorian. Ezen Márk már teljesen elhűlt. És közben azt is érezte, hogy a saját felháborodása a legjobb bizonyíték arra, hogy tényleg nem úgy gondolkodik most, ahogy kellene, ezért nem szólt semmit. Egy-két percig csak ültek csendben, aztán Márk törte meg a hallgatást.

- Azt utálom bennetek a legjobban, amikor igazatok van.

- Na! - kiáltott fel Dorian - És még mit? - kérdezte vigyorogva.

- Mást nem. - mormogta a fiú félhangosan, de valahogy sikerült neki is elmosolyodnia. – Vagy nem nagyon. - tette még hozzá.

- Kár! - mondta Dorian - De majd teszünk róla! - tette hozzá vigyorogva ő is. - Kezdjük is! Mert azért az első vadászatod után lenne itt néhány javítanivaló. Főleg az elejét illetően.  

- Úgy ám! - helyeselt André. - A kezdeti bizonytalankodáson lehet javítani. 

- De hiszen nektek sokkal rosszabb volt az első néhány! - kiáltott fel Márk - Ha André alvó elsőjét most nem számítjuk. - tette még hozzá. 

- Bizony! De minket nem tanított erre senki. Neked meg fantasztikus mestereid vannak! - mondta megint széles vigyorral.

- De még milyen fantasztikusak! - helyeselt Dorian is. - Szóval van mit gyakorolni abban a pár hétben is, amíg újabb vadászatod lesz.

- Hű! - fogta fel Márk, hiszen akkor nem marad kapcsolódás nélkül addig sem, csak legfeljebb a két sráccal és nem saját prédával. Végül is az se rossz. Habár azok után, amilyen Oliverrel volt... 

- Igen, nem kell kapcsolódás nélkül maradnod teljesen - mondta ki az ő gondolatait Dorian - Te drogos, te! - tette még hozzá.

 - Hát jó. - replikázott teátrális fanyalgással a fiú - Ha nincs jobb, akkor addig veletek is elleszek... - és mivel lesütött szemmel mondta, nem vette észre a fejéhez repülő párnát, ami pont telibe találta.

- De a második vagy harmadik civil után már nem kapcsolódhatunk többé egymással, ezt tudod. Habár ahhoz a részhez szerencsére már sokat nem tudnánk hozzá tenni, azt magadnak fogod jobban kitapasztalni. Amivel meg most baj volt, azt kapcsolódás nélkül is lehet gyakorolni. Kezdjük azzal, hogy elmondod, mi lepett meg a legjobban. Vagy mire nem voltál felkészülve?

- Hű... - Márk tétovázott - hát... mármint az elejét kivéve? 

- Igen, a marás bevitelét még gyakoroljuk, hogy ne tétovázz ennyit. De azt még rengeteget gyakorolhatjuk. De egy-két vadászatodig még kapcsolódhatunk, úgyhogy kezdd azzal, ami abban meglepett. Aztán pihenésképp majd a marás bevitelét is elővesszük még. 

- Pihenésképp - nyögte ki a fiú és eszébe jutott, hogy milyen küzdelmeket csináltak végig egymással. Némelyik egész vad és fárasztó volt, amíg be nem tudott vinni egy marást. Mintha valami viadalra készítenék fel, néha úgy tápászkodott fel a küzdelem után, mintha agyonverték és minden végtagját kicsavarták volna. A marásokról nem is beszélve, amivel szintén nem fukarkodtak a mesterei.

- Oké! - szedte össze magát végre - Szóval, ami meglepett! Az első, ahogy bejutottam. Mintha semmi ellenállása nem lenne. Ti sosem engedtetek be így.

- Igen, erre mondtuk, hogy számíts! - mondta André - Hiba próbáljuk, egy civilhez hasonló ellenállást imitálni nem egyszerű.  De megfékezted magad és vigyáztál rá. Volt olyan pillanat, mikor úgy érezted, hogy elveszik a kontrol? Vagy közel jársz hozzá? - Márk hosszasan gondolkodott. 

- Nem, azt hiszem, nem...A bejutásnál és az elárasztásnál nem. Hamar rájöttem, hogy meg kell fékeznem, mert sok lesz neki. Persze... - kicsit elbizonytalanodott - persze nem volt könnyű, mert valahogy... - André kisegítette.

- Az eufória és a kéj. Ezt akartad mondani. - mosolygott André.

- Igen - helyeselt a fiú - Persze veletek is mindig olyan, de ez valahogy sokkal több. Mélyebb! Vagy nem is tudom. Az, hogy simán, akadályok nélkül kitöltöttem a tudatát és szabadon rendezgettem, hogy ő mennyire töltse ki az enyémet, ez valami egészen más, mint eddig.

- Igen - helyeselt André - Mi elzárunk előled sok mindent. Ez volt a veszélye is annak, hogy ha először tapasztalod meg a teljes uralmat. De biztosak voltunk benne, hogy meg tudod fékezni és megmarad a józan részed. 

- Persze! - vágott közbe a fiú - Persze, egészen hihetetlen volt és intenzív, de végig tudtam azt, hogy meg tudom szakítani, ha kell, akármilyen jó. - Márk egy kis szünetet tartott, amíg újraélte a kapcsolódás ezen részének az emlékét. - Szóval nem lehetett baj. Itt biztosan nem lett volna baj.

- És hol lehetett volna? - kérdezett közbe élesen Dorian. Márk gondolkodott, de pontosan tudta, mikor volt a legbizonytalanabb a kontrollt illetően. Habár nem hitte, hogy bajba kerülhetett volna, de ott volt benne bizonytalanság. A kiteljesedéskor. 

- A tintásüveg. - mondta halkan. A két fiú egymásra nézett, mintha nem értenék. - A tintásüveg! - mondta még egyszer Dorianra nézve, akinek hirtelen leesett, miről beszél. - Amikor teljesen összeolvasztom a két tudatot, mindenféle áramlások és patakok meg irányítás nélkül. Csak hagytam, hogy egymásba folyjanak. - Már André is értette. 

- Igen... mondta Dorian halkan - a tintásüveg. Lehet, hogy azt meghagyhattuk volna a következőre. 

- Dehogy! - tiltakozott a fiú, amire a két mestere egymásra nézett. - Nem volt ott sem baj! - folytatta Márk. - De ott valahogy megéreztem azt, amit a vadakról mondtatok. Hogy ebben el lehet veszni. Ez valami olyasmi, ami... amit nem lehet elképzelni. Egyszerűen egy lebegés az egész. - itt kicsit megállt, mert kereste a szavakat. 

- És hol lehetett volna baj? - kérdezte André halkan.

- Ha több időm van... - nyögte ki Márk. - Ha tudom, hogy több időm van vele, akkor lehet, hogy belevesztem volna. 

- Ezt hogy érted? - kérdezte Dorian - Hogyhogy ha több időd van?

- Ha nem tudom azt, hogy vele csak kevés időm van. - Márk küzdött a szavakkal, mert úgy érezte, hogy ezt nem lehet elmagyarázni. A két fiú kicsit értetlenül várta a folytatást. - Szóval hamarabb megszakítottam, mint hogy belevesztem volna abba az állapotba. Volt egy... nem is tudom... hiányérzet? Hogy úgy hagytam félbe, hogy a java még ezután jött volna. Pedig közben olyan volt, amit még soha nem éreztem. Nem tudom... 

- De hiszen ez a lényeg! - kezdte Dorian - Erről szól az egész, amit tréningnek hívunk. Az idő! hogy tudd, amikor ott kell hagynod. És mi volt a baj? Hiszen tudtad! Ott hagytad ezt a teljes összeolvadást is és megszakítottad. Mi volt a baj? - Márk bajban volt, mert nem tudta elmondani az érzést. 

- Nehéz volt. - mondta - Nagyon nehezen hagytam ott. 

- Persze! De a józan, vagy ahogy te csinálod, a kívül maradó tudatrészed kihúzott, amikor kellett. De érezted úgy, hogy elveszik a kontrol? 

- Talán egy kicsit... de ez más volt. A kontrol megvolt, de amit ott hagytam, az volt furcsa. - A két fiú őszinte értetlenséggel bámult rá.

- Nem Márkó fiú, ezt most nem értem. - mondta végül André. - Ott hagytad és úgy érezted, hogy megvan a kontroll végig. De hol volt a baj, amit éreztél?

- Benne! Mármint Oliverben! - itt kicsit gondolkodott - Na jó...  - sóhajtott fel - megpróbálom. Szóval van a tintásüveg és az akvárium. 

- Eddig oké - mondta Dorian - ez volt a példa. Összeolvasztottad a két tudatot teljesen és egymásba folytatok. Eddig oké. Aztán? Hol érezted, hogy baj van?

- Nem! - vágott közbe Márk - Nem úgy volt baj. Hanem valami más is volt! Úgy éreztem, hogy a teljes összeolvadás mögött is van még valami. Hogy van még tovább is! És nagyon akartam, hogy elérjem. De ekkor volt az, hogy eljött az idő a megszakításra. De valami még volt, ami talán ennél is több.

- Ennél a teljes összeolvadásnál? - kérdezte Dorian.

- Igen. - A két fiú megint egymásra nézett. Egyelőre nem szóltak, csak próbálták megérteni, mit érezhetett. 

- Talán túl intenzív volt. - próbálkozott André - De nem fogok okoskodni, mert bevallom, nem tudom, mire gondolsz, hogy azon a teljes összeolvadáson túl éreztél valamit. 

- Ja. - helyeselt Dorian is. - Legyen az, hogy gondolkodsz ezen, most úgyis lesz rá idő. És megpróbáljuk megfejteni. Egy héten belül letisztul az élmény úgy, hogy kicsit talán jobban össze tudod szedni, hogy mi történt. 

- Talán - szólalt meg André - túl intenzív volt ez elsőre. És egyelőre benned is kavarog még a dolog. Az jó jel, hogy végig azt érezted, hogy nálad van a kontroll, ha kell. Nekem most az az érzésem, hogy ezt a fajta eufóriát és élményt még nem tudod a helyére tenni és ezért vannak megmagyarázhatatlan bizonytalanságok. De megvolt a kontroll és megszakítottad, amikor kell. 

- Az pedig, hogy éreztél egy gyenge pontot, azért jó, mert akkor erre figyelnünk kell a következőnél. - tette hozzá a másik. - Gondolkodj rajta és próbáld újra összerakni, hogy mikor, mi történt. Legközelebbre ülepszik annyit, hogy megbeszéljük megint és talán rá tudunk fókuszálni egy kicsit jobban, hogy javítsunk rajta, ha bizonytalannak érezted. 

- Ja... - nyögte ki Márk és egy kicsit úgy érezte, hogy talán túlaggódta a dolgot és valójában nincs ott semmi, ami miatt elbizonytalanodott. Talán fél perc is eltelt szótlanul, mire észrevette, hogy a két fiú őt nézi.

- Mi van? - bukott ki belőle, mire a másik kettő egyszerre elnevette magát. 

- Semmi, Márkó fiú! - mondta vigyorogva André - Csak örülünk, hogy ilyen klassz srác vagy! És őszinte. 

- Márk! - javította ki reflexből durcásan - Hogyhogy őszinte? 

- Őszinte. - mondta most Dorian - Megpróbálod pontosan leírni a gyengeséget és a bizonytalanságot. - Márk őszintén nem értette.

- Persze! - kiáltott fel és tényleg nem értette az egészet - Túl nagy a tét! Mi van, ha egyszer nem bírok magammal és baja esik? - hirtelen nem is a leendő prédái lebegtek a szeme előtt, hanem Oliverre gondolt. Megjelent előtte a sápadt fényű lámpa, az üveg az asztalon, a zseblámpa fénye a takaró alatt, aminél olvas, hogy az állat apja ne vegye észre. Aztán a szomorú lámpafény megint, ahogy megcsillan az üres üvegen. És még néhány kép, amiket látott, amíg kapcsolódtak. Nem ezt érdemelné. Egyáltalán nem ezt érdemelné... 

- Hé, nyugi, persze, hogy nagy a tét! - csillapította André - Egyszerűen csak... klassz, hogy ilyen vagy és ennyi! - fejezte be végül. 

- Vannak páran még a normálisok között is, akik már jóval rutinosabbak nálad, de nem lennének ilyen alaposak és óvatosak, mint te. - folytatta Dorian - És ez klassz dolog, na! Csak ennyi. Ne húzd már ezen fel magad! - nevette el magát megint.

- Te drogos, te! - tette még hozzá André és még pont el tudta kapni a párnát, ami a feje felé repült. Pár percig üldögéltek még, aztán Márk megtörte a csendet.

- Szóval? - és Dorianra nézett, aki értetlenül pislogott.

- Szóval mi? - kérdezte csodálkozva. Márk csak sóhajtott. 

- Andrénak egy alvó volt az első. Ezek szerinte neki majd a második lesz izgalmasabb sztori. Szóval? Hogy volt neked az első? - Dorian hátradőlt és hangosan kifújta a levegőt... 

- Te... igazi pióca vagy. Oké, akkor legyen ez az üzlet. Elmondom én is az elsőt, de aztán veled foglalkozunk.