Márk talán jobban megrémült most, mint eddig bármikor. Néhány másodperc feszült csendet követően mindketten odaléptek az értetlenkedő fekete srác mellé. A szőke beszélni kezdett, egyenesen a szemébe nézve.
- Emlékszel, hogy miről vitatkoztunk a hídon, amikor kiválasz... - de a másik félbe szakítja.
- Persze, hogy emlékszem, de az egy baromság! Innentől már az én dolgom, hogy mi lesz vele.
- Mi lenne, ha mégsem az történne? - torkolja le a másik fekete hajú. Márk az ágyon fekve alig fogta fel, hogy róla beszélnek, szinte lebénította az értetlenség és a feszültség, ami mintha megtöltötte volna hirtelen a szobát.
- Lehetne egy új terv. - kezdte a fekete hajú, miközben láthatóan közelebb lépett a másikhoz. A szőke srác nem mozdult, csak figyelte őket.
- Nincs új terv! - háborodott fel a másik fekete hajú és észrevette, hogy közben a szőke is eggyel közelebb lép hozzájuk. Aztán a következő másodpercben mintha megértette volna. Szeme elkerekedett és reflexszerűen hátrébb lépett egyet.
Az ágyon fekve Márk közben érzi, hogy most valami olyasmi történik, amit nem kellene, hogy lásson.
- Rohadékok! - sziszegte a fekete hajú srác, miközben hátra lépett, és szinte ugyanebben a pillanatban a másik fekete hajú fiú rávetette magát. Egy pillanat alatt történt. Az ágyból Márk annyit lát, hogy egy hirtelen ugrással a mellette álló fekete hajú srác a másik felé vetődik. Az meglepetésében felé fordul és a kezét védekezőn a támadója elé tartja. A szőke kicsit később kapcsol és ő is megindul feléjük. A vetődő fiú közben mindkét kezével a másik felé nyúl, hogy elkapja a meglepett áldozat maga elé emelt kezeit. Az alkarjuk csattan először egymáséhoz, majd egy pillanattal később a nagy lendülettel érkező támadó elsodorja, miközben a kezével a másik kezét próbálja elkapni. Az állát előreszegve a másik fiú nyakát célozza, mintha átharapni akarná.
Nekiütközve éppen rá tud fogni a másik alkarjára, de a lendület végül győz és az áldozat hanyatt dől, a támadó srác pedig a teljes testsúlyával egyenesen rázuhan. Egy hatalmas döndülés, ahogy leérnek, egy fájdalmas kiáltás hallatszik, ahogy az ágy takarásában eltűnnek a szeme elől a padlón. A szőke srác ekkor ért oda és melléjük térdelt. Őt még látja, aztán a következő pillanatban mintha egy hatalmas kötél rántaná hátra, a szőke fiú hatalmas ívben repül le róluk a szoba másik feléig gurulva. Az áldozatul kiszemelt fiúnak valahogy sikerült egy hatalmas rúgással ellöknie magáról, de a másik fekete srác még mindig rajta lehetett, mert hallotta a küzdelem fojtott kiáltásait a padlóról. Elképesztő, természetfeletti erejű rúgás lehetett, mert a szőke fiú fájdalmasan görnyedve feküdt a szoba másik végén. Márk sokkolva az élménytől és az egész történéstől megint egy álomban kezdte érezni magát. Küzdve a bódultsággal és az egész eseménysor valószerűtlenségével, a feje visszahanyatlott az ágyra.
A fojtott kiáltások mellett meghallott valami mást is. Morgásnak és furcsa kattanásszerű hangoknak a keveréke volt. Márk a szeme sarkából látja, hogy a padlón gurulva, egymáson átfordulva előtűnnek az ágy takarásából, majd a következő pillanatban visszafordulva megint eltűnnek. Aztán egy fájdalmas kiáltás és a másik fekete srác is megjelenik az ágy takarásából a szoba szélére gurulva. Márk próbált az ágyról felé sandítani és félig csukott szemmel követni a történéseket. A szíve vadul dörömbölt, egy pillanatra eszébe jutott, hogy meghallják és esetleg őt is megtámadják, de hamar elhessegette ezt a gondolatot. Az eszének egy józan morzsája valahogy tudatta vele, hogy ez most nem történhet meg.
A megtámadott fiú talpra ugrott és az ajtó felé indult. A nyakán egy hatalmas, mély seb látszott, mintha egy karmolás lett volna, a vállán a póló megszaggatva, vöröses szélű rojtokban lógott. A szőke srác még nem ocsúdott fel, próbált feltápászkodni, de a másik fekete hajú hamarabb összeszedte magát és megint az áldozat felé vetődött. Márk egy pillanatra meglátta az arcát. Egy friss, vöröslő sebhely húzódott rajta végig és elkent vér volt körülötte mindenütt. Mit műveltek ezek egymással az alatt a pár másodperc alatt, amíg lent voltak?
Mi történt, amíg lent voltak? - ordított a fejében a kérdés, de csak egy pillanat volt ezt végig gondolni, nemsokára megértette. Az ajtó felé induló áldozat lenyomta a kilincset, de az persze zárva volt. Be is ugrott neki a saját csodálkozása, amikor a másik bezárta, amint bejöttek. Persze már értett mindent. Ezt így tervezték. Diszkréten, egy zárt szobában. Minden körülmény tökéletes volt, hogy itt és most csinálják, senki nem fogja megzavarni őket. Még mindig nem akarta elhinni. El kellett ismernie, hogy ennél jobb körülményeket nem találhattak volna egy ilyen akcióhoz. Eltekintve a kábult fiútól az ágyon. Neki nem lett volna szabad most itt lennie. Nem hitte volna, hogy ezek ketten... Ebben a pillanatban ért oda a támadója. A kilincset reménytelenül elengedve épp visszafordult a szoba felé, amikor hátulról az szinte a nyakába ugrott, miközben megpróbálta átkarolni, és rögtön harapni akart. A váll és a nyak találkozását célozta, amit már nem takart a lenti küzdelemben megtépázott, nyakánál lehetetlenül kinyúlt póló, de a másik fiú valahogy oldalra mozdult és félrecsúszott, nekiesve az ajtónak. A következő pillanatban már vissza is fordult és az áldozat vetődött az egyensúlyát épp visszaszerzett támadója felé, akinek csak annyi ideje volt, hogy épp szembe forduljon vele. A felé tartó kezeket kapta el először, széttolva őket és mellkassal ütköztek egymáshoz. Az ütközés ereje váratlanul érte, megtántorodott, de jól tudta, hogy ez a legveszélyesebb pillanat. A kezeik egymás kezének szorításában maradtak, a másik fiú mellkasával tolni kezdte őt és villámgyors fejmozdulattal mart rá szemből a nyaka oldalára. Fordult a kocka. A támadó rögtön megérezte a fogakat és egyszerre próbálta kiszabadítani a kezeit a másik szorításából és a fejével elfeszíteni magától a belé maró fiú fejét.
Márk az ágyba süppedve megint meghallotta azokat a furcsa hangokat. A megtámadott srác a támadója nyakába mélyedve hangosan szuszogott, a másik fiú próbált az ajkaival közel férkőzni és harapni, de nem sikerült. Az egész most sokkal vadabb és sokkal állatiasabb volt, mint amit vele műveltek. Most már biztos volt benne, hogy nagyon vigyáztak rá. Mert ilyen az, amikor nem vigyáznak. Őt nem akarták megölni, de most ölni akarnak. Ráadásul egymást. Nem értette az egészet és ettől még valószerűtlenebb, még rémálomszerűbb volt a jelenet.
Az éppen áldozattá váló támadó valahogy lendületet vett, és miközben testtel lökött egy hatalmasat az ellenfelén, a fejét oldalra lendítve eltolta a másik fiút magától, akinek az ajkai szinte rögtön elváltak a nyakáról. De amint az elszakadt a nyaktól, szinte öntudatlanul rögtön az elé kínálkozó arc felé mart és a fogaival végigszántott rajta. Egy fájdalmas kiáltás, majd egy friss, vörös csík jelent meg a felhasított arcon, de a következő pillanatban a véres arc villámgyorsan mozdult, hogy az őt megsebző arcba marjon, de félrecsúszott és a másik fiú állát hasította végig. Kezeikkel még mindig fogták egymásét és a két felsőtest próbálta eltolni egymást, miközben fogaikkal próbáltak egymásba marni.
Ki tudja, milyen marcangolássá vált volna a küzdelem, ha a kezeik nem szabadulnak ki egymáséból, de egyikük valahogy elszakította a fogást és a megtámadott srác nyakán abban a pillanatban megjelent egy szorító kéz. Az áldozat a felszabadult kezével a nyakát markoló kezet próbálta lefejteni magáról, másik kézzel még mindig egymásét szorították. Ellenfele talán kihagyott egy pillanatra, vagy talán egy rúgást kaphatott, mert fájdalmasan felnyögött és egy pillanatra megszűnt minden ellenállása. Ennyi elég is volt. A megtámadott fiú egy töredék másodperc alatt lökte el magáról a támadóját, a nyakáról elfeszítette a szorító másik kezet, majd egy villámgyors lépéssel közel férkőzött hozzá.
A másik fiú tarkója mögé nyúlt és magához rántotta. A következő pillanatban az ajkai már ellenfele nyakának az oldalsó részén voltak, egy újabb pillanattal később őrült erővel mélyesztette bele a fogait. Fojtott, fájdalmas nyögés hallatszott. A megmart srác két kézzel próbálta meg a másik fejét lefeszíteni magáról, miközben ajkaival megpróbált a támadójához férkőzni. Az áldozatból most támadó lett. Az megérezte a fejmozdulatot, mert egy pillanatra elszakadt a nyakától, hogy a következő pillanatban már kicsit feljebb, a nyak oldalán egész közel a másik fiú állához mélyessze vissza a fogait áldozatába.
Tudta jól, hogy hová és hogyan kell az ajkait ellenfele nyakába tapasztania és a fejét úgy az áldozatéhoz feszítenie, hogy annak a fogai őt ne érhessék el. Biztos fogást talált. Egyik kezével még mindig a tarkóját szorítva húzta a másik nyakát az ajkaihoz, a másikkal ellenfele dereka mögé nyúlva préselte magához, hogy a lehető legkevesebb mozdulatot engedjen az áldozatának. Nem törődve a homlokát és arcát feszítő kézzel, és a néha az oldalába csapódó ököllel elkezdte lassan ledönteni az áldozatát a lábáról. Eközben ajkai egy pillanatra sem szakadtak el a másik nyakától. Mintha csak valami begyakorolt tánc lenne, magához préselve az áldozatát, lábával a másik lába mögé lépve egy mozdulattal megrogyasztotta a térdét és lassan, szinte méltóságteljesen letérdelt, maga előtt tolva a másik fiút is. Néhány másodpercig térdelve maradtak. Mintha kezdett volna gyengülni az áldozat ellenállása. Kisebb erővel próbálta már elfeszíteni magától a belé maró fogakat, elvétve és nem túl nagy erővel tudott csak támadója oldalába vágni ököllel.
El kellett telnie jópár másodpercnek így, amikor a mélyen a másik nyakába maró srác végre megérezte azt, ami miatt tiltott gyümölcs volt a maguk fajtájából lakmározás. Soha nem volt még ilyen intenzív és ilyen kábító az összekapcsolódás senkivel. Áldozata egyik kezével még próbálta a fejét hátra feszíteni, a másikkal néha az oldalát püfölte, de alig érzett ebből bármit. Egy civilnek elég pár másodperc, hogy letörje az ellenállását az összekapcsolódásban. Egy ilyen erős ellenfélnek, aki a saját fajtájából való talán fél perc is kell, addig kell kitartania, amíg letöri és elgyengíti annyira, hogy már nem fogja ütni, feszíteni, és nem akar már harcolni vele. Hacsak nem tud ő is belé marni, mert akkor senki nem tudja, milyen hosszú küzdelem lesz. De erre most nem volt esély, biztos fogást talált és biztosan tartotta a harapást a másik fiú nyakában. Újabb néhány másodperc múlva eldőltek.
Az áldozat hátra dőlt, a rátapadó támadója magához szorítva követte. És ugyanebben a pillanatban ért oda az idő közben végre észhez tért szőke srác. Egy másodpercnyi tétovázás után a padlón egymásra dőlt küzdőkre vetette magát. A felül lévő fekete hajú srác még mindig a másik fiú nyakára tapadt, aki alatta elfojtott, fájdalmas nyögésekkel, egyre kisebb erővel próbálta a teljes testsúlyával rá nehezedő támadója fejét lefeszíteni magáról. Szinte ugyanebben a pillanatban markolta meg a támadó vállait hátulról a derekára ülő szőke srác és kezdte elhúzni a társától. Az görcsösen szorította egy pillanatra sem gyengülő harapással, amikor a szőke fiú belátta, hogy így nem fog menni és taktikát váltott. Elengedte áldozatát, aki így megint visszazuhant ellenfelére, még mindig ajkaival szorosan annak a nyakára tapadva.
A szőke srác egy állatias hörgés kíséretében megint megmarkolva az alatta lévő vállát rávetette magát a hátára, rutinos mozdulattal a póló nyakán tépve egy hatalmasat teljesen szabaddá tette a vállgödrét és elképesztő erővel harapott, mintha kitépni akarná ellenfele egy darabját. A fogait még mindig az alul lévő nyakába mélyesztő fiú megérezte a hátulról érkező, letaglózó erejű harapást és fojtott hangon felnyögött. Éles fájdalom szakította ki a félig önkívületbe került tudatát a mámorból, amiben teljesen elmerült. A meglepetéstől vagy a fájdalomtól egy pillanatra ellazultak az ajkai áldozata nyakán, amit az alul fekvő ki is használt és egy mozdulattal elfeszítette támadója fejét magától. A következő pillanatban pedig a friss fájdalomtól még mindig csak épp felocsúdó, rajta fekvő támadója nyakába mélyesztette a fogát.
Hát ezt akarták, és végre sikerült! A fekete hajú srác a másik fekete és a szőke által közrefogva, azok szorításában most szinte mozdulni sem tudott. Hátulról a szőke fiú szorosan markolva áldozata vállát teljes testtel ránehezedett és amint a társa közös ellenfelükbe harapott, elszakadt áldozata vállától, mintha csak új fogást keresne, majd alapos mozdulattal a nyak oldalába mart. Teljes súlyával a hátára nehezedve tapadt ajkaival a nyak jobb oldalára, másik fekete fiú pedig kettejük súlya alatt nyögve szemből hozzá préselődve a nyaka másik oldalába mélyesztett fogakkal szorította. Mozdulni sem tudott, a két támadó óriási erővel szorította maga közé. Mellkasa az alatta fekvő fiú mellkasához feszült, érezve annak minden lélegzetvételét. A szabadon lévő kezével valahogy belemarkolt az alatta fekvő fiú pólójába, tépni kezdve annak a nyakát, mintha csak azon múlna, hogy a nyakába mélyessze a fogait, de nem volt rá esélye. Inkább csak a rutin vagy valami reflex irányította a kezét. A hátán fekvő támadója észlelte a mozdulatot és elengedte a vállát, majd átfogott a csuklóira, erősen leszorítva mindkét kezét. Mintha a testét egy satuba szorították volna, tehetetlennek érezte magát. Próbált a fején billenteni annyit, hogy megint a szemből hozzá préselődő fiú nyakába mélyeszthesse a fogát, de a két belőle lakmározó fej közé szorulva még csak elfordulni sem tudott. Amint megérezték az apró fejmozdulatait, hogy ajkait valahogy az alatta fekvő fiúhoz közelítse, reflexből mozdultak ők is egy kicsit, ajkukat kicsit másképp helyezve, közelebb a nyak és az áll találkozásához, olyan szorosan ráfeszítve, hogy ne legyen esélye egy apró fejmozdulatnak sem, amik a veszélyes fogakat a másik fiúhoz közelíthetnék. Arcán közvetlenül érezte a másik két arc izmainak a rándulásait és a forró lélegzetüket, ahogy lassan, kíméletlenül szívják el az életét.
Egyre csak nőtt a zsibbadás, fojtott nyögések és szuszogások, állatias hörgések hallatszottak. Néha próbált lendületet szerezni, hogy mozduljon egyet és kiszabaduljon a két fiú közül, de nem volt esélye. Lassan fogyni kezdett az ereje. És egyre kevésbé akart már megmozdulni. Hosszú idő telt el így a két test szorításában, amikor még egy utolsó kísérletet tett, hogy kitörjön. Egy váratlan, hatalmas rándulással valahogy sikerült úgy mozdulnia, hogy a hátán fekvő szőke srác félig lefordult róla és el is szakadt a nyakától, de a következő pillanatban egy erős kéz végleg letépte a pólójának a maradékát a válláról és az eltávolodott fogak a vállába mélyedtek vissza.
Hosszú percek teltek el így, ami alatt alig mozdultak. A két támadó szorításával nem tudott mit kezdeni. Aztán valamiért a szőke fiú szorítása egyszer csak lazulni kezdett, majd el is engedte, közben óvatosan szétnyitotta az ajkait és elszakadt tőle. Egy hirtelen mozdulattal ellelökte magától a másik kettőt és teljesen lefordult róluk. Pár másodpercig csak nézte, ahogy az áldozatuk alatt fekvő társa egy pillanatra sem szakítva el ajkait a másik nyakától csukott szemmel, szuszogva mélyed az áldozatukba. A társa megérezhette, hogy már nem nehezedik rájuk, mert a alul fekve felhúzta a térdeit és az egyik karjával szorosan átfonta az áldozata nyakát, másikkal a derehát húzta magához és lassú, határozott mozdulattal, maga előtt tolva áldozatát az oldalára fordult, majd pár másodperccel később hátára fektetve a másikat teljes súlyával ráfordult és ránehezedett az áldozat mellkasára. Mintha csak kényelembe helyezte volna magát, már ő volt felül és kényelmesen az áldozatára tapadva szívta tovább a nyakát. Eközben szorosan magához préselte és egy pillanatra sem szakadt el tőle. 
- Hé! - szólt oda a szőke srác rekedten - a végén nekem is ott kell lennem!
A másik mintha meg se hallotta volna, csak feküdt rajta és nem tágított. A szőke srác akkor mellé hemperedett és egy mozdulattal lökött rajta egyet, hogy az félig lecsúszott az áldozatáról. A társa karját kiszabadítva az áldozatuk alól a vállát erősen oldalra lökte, hogy helyet csináljon magának. A társa talán észre sem vette, de a szőke srác ezután félig ráfeküdve egyik kezét átvetette a hátán, majd kényelmes lassúsággal ráhelyezkedett az ajkaival az alattuk fekvő áldozatuk válla és a nyaka közötti szabadon lévő puha részre, majd belé mart. Az talán a rá nehezedő újabb testtől vagy az újabb friss fájdalomtól még felnyögött és valami emberfeletti erővel felhúzta a lábait, majd ahogy volt, a padlón hanyatt fekve, rajta a két fiú súlyával, a nyakába mélyesztett fogakkal tolt magán egyet, mintha csak ki akarna csúszni a másik kettő alól, egyenesen a rettegve figyelő fiú ágya alá.
Márk megdermedve a rémülettől és a sokktól az ágyon mozdulni sem mert. Levegőt is alig vett. Sokáig tartott az egész, túlságosan is sokáig. Az volt az érzése, mintha már órák óta tartana. A három fiú nagyrészt megint eltűnt a látóteréből. Az áldozat utolsó mozdulatával közelebb csúszott az ágya aljához, talán csak pár centi kellett volna, hogy fejével már az ágy alá kerüljön. Felsőtestük eltűnt az ágy takarásában, de deréktól lefelé még látta őket. A két támadója alatt fekvő áldozat utolsó komolyabb kísérlete után, amikor felhúzta a lábait és arrébb tolta magát, rajta a két fiúval, mintha csak megbeszélték volna, a két támadó lába egyszerre mozdult. Szinte pontosan azonos ütemben, lassú, határozott mozdulattal átkulcsolták és szorosan körbe fonták a lábaikkal az áldozat egy-egy lábát, így már nem lesz több ilyen kísérlet sem. Apró remegések, pár halk, elfojtott nyögés, de egyébként mozdulatlanság. És az a rettenetes szuszogás. Ebben a szorításban már akkor sem mozdult volna meg, ha ereje teljében van.
Márk nem tudta elfordítani a tekintetét, lebénította és megbabonázva bámulta az ágy takarásából kilátszó, szinte megkülönböztethetetlenül egymásba fonódó fekete farmereket és sportcipőket. Rettenetesen hosszú időnek tűnt, amíg összegabalyodva, mozdulatlanul feküdtek. Megbecsülni sem tudta, hogy percek negyedórák vagy fél órák teltek el. Annyira lebénította a félelem és a döbbenet, hogy időtlenné vált minden. Egy valószerűtlen rémálom csak, ami sosem akar véget érni.
Nem tudta az ágyról eldönteni, hogy most mi történik. Úgy sejtette, hogy az áldozat már talán teljesen öntudatlan, a másik kettő pedig úgy fonja át és nehezedik rá, hogy már akkor sem tudna megmozdulni, ha most valami csoda folytán teljesen visszanyerné az erejét. A két fiú szorításában csak tűri, hogy lassan kiszívják belőle az életet. A fojtott szuszogások és mordulások halkulni kezdtek és már csak elvétve, egyre ritkábban hallatszottak, a helyüket két egyenletes, erőteljes szuszogás hangja vette át. A fiú azt hitte, hogy vége van. Remélte, hogy végre vége van.
Aztán hirtelen egy kéz csapódott fel az ágya szélére lentről, valahonnan a semmiből. Megmarkolta a lepedőjét, mintha vele együtt akarná azt lehúzni az ágyról és csak szorította. Mintha itt-ott vértől lenne nedves, de lehet, hogy csak oda képzelte. Néhány másodpercig erősen húzta a lepedő megmarkolt darabját. Még eltelt néhány másodperc, ő rettegve bámulta a vérfoltos kezet maga mellett. Néhány újabb másodperc múlva egy másik kéz jelent meg alulról, ahonnan a fojtott levegővételeket hallotta, a semmiből. A másik kéz lassan, módszeresen, mintha csak keresné az útját, végigsiklott az előző alkaron, aztán a csuklóhoz ért, míg végül elérte a lepedőbe markoló ujjakat. Lassan rájuk zárult és elkezdte egyenként, módszeresen lefejteni őket a lepedőről, kiszabadítva az összegyűrt textilt. Aztán az utólag megjelenő kéz ujjai az előbb még lepedőt markoló ujjakra fonódtak és nagyon lassan, ellentmondást nem tűrve lehúzták a kezet a lepedőről, vissza az ágy takarásában lévő ismeretlenbe.
Ő csak bámulta a lepedő tenyérnyi friss gyűrődését és biztos volt benne, hogy véres nyomokat lát a gyűrődésben. Visszaejtette a fejét az ágyra és dermedten hallgatta az egyre lassabb és halkabb szuszogást. Még néhány perc telhetett el így, mire a szuszogás is megszűnt és már csak két egyenletes légzést hallott az ágy alja felől.
Oldalra sandítva az ágy takarásából kilógva még éppen látta a padlón élettelenül, lazán egymásba fonódó szűk farmernadrágokat, ahogy mozdulatlanul pihentek egymáson, mintha épp csak így aludtak volna el, véletlenül egymásba gabalyodva. Az ágy takarásában véget ért a harc és az áldozat nyakára tapadó két fiú már csak pihen az élettelen testen és próbálja összeszedni magát. Aztán a szeme sarkából megint előtűnt az a pirosas foltokkal tarkított gyűrődés a lepedőjén.
És itt megszakadt a film.
